Megbékélés
Számtalan fájdalom és bánat,
felőrli a lelket a sötét kétség,
a megbocsátás egyelőre várat,
minden kései perc egy vétség.
Feszült, zavaró pillanatok sora,
emésztő tűz lángol a mélyben,
leülepszik a csalódottság pora,
remény szárnyal az esti szélben.
Forrón izzik a megbékélés szele,
bár ügyesen álcázza még magát,
a szív csordultig szeretettel tele,
elfújja a harag, s gyűlölet szavát.
|