Meg fogják találni

A rigó énekel, ébredezik a tavasz,

nyílni kezdenek a virágok szirmai,

újra következik egy újabb szakasz,

mostanra elillantak a télnek árnyai.

Kivirul a vidék, s felragyog a Nap,

könnyed szellő simítja végig a tájat,

az élet varázsa ismételten erőre kap,

felélesztve a mindenben élő vágyat.

Az emberi világban is éled a szeretet,

új remények, színesebb álmok kelnek,

begyógyítva a csalódás okozta sebeket,

sokan újabb, s csodásabb életre lelnek.

Peregnek a napok, ketyegnek az órák,

gondolatok suhannak tova a szélben,

a percek is szüntelenül az utakat róják,

a Hold ezüstösen csillog a sötét éjben.

Ma azonban mindez mit sem számít,

ünnepélyesebb, örömtelibb az alkalom,

sokakat ajándékozásra, ölelésre csábít,

mosolyok tükröződnek a női ajkakon.

Eme napon másnak érezhetik magukat,

kedvesség és figyelem veszi őket körül,

kis időre elfeledhetik az összes bajukat,

a felköszöntésnek valamennyi nő örül.

Meg is érdemlik a törődést, a nyugalmat,

hisz néha erőn felül küzdve állják a sarat,

szívük e pillanatban valami újat sugallhat,

meg fogják találni egyszer az igazi nyarat.