Maszk

Maszk az arcokon, orron, szájon,

beletemetve az élet, a lélek,

ki hordja, mire várjon?

Semmi jóra, félelemre, s ámításra,

állandóan pánikolós percekre,

hátsó gonosz számításra.

Elrettent az érintéstől, az öleléstől,

családtól, baráttól, gyerektől,

ismeretlen jövevénytől.

Elhidegíti az embereket egymástól,

szívtelenné teszi az érzőket,

hazudozva egymásról.

Rettegésben tart, ameddig akarják,

amíg az első kísérletük tart,

míg azt lezavarják.

Agymosottá tesz, pánikot gerjeszt,

a tudatot homályba taszítva,

újabb iszonyatot erjeszt.

A népek tömegét rabszolgává teszi,

tárggyá, bábbá alacsonyítva,

az életkedvét is elveszi.

A maszk nehezíti az oxigén felvételt,

a szén-dioxid visszakerülve,

növeli az élet elvételt.

Amennyiben a védelme valós lenne,

miért is kellene félni attól,

ki ilyet fel nem tenne?