Lobbanó tűz

Villám csapott egy fába,

tűz lett a szikrából mára.

Nőtt és erősödött szépen,

s világított a sötét éjben.

Érezte növekszik az ereje,

közel a világnak a teteje.

Szórta a fényét fűre-fára,

tisztaságának sok az ára.

Remélte életet ad, s erőt,

legyőzve a reá hulló esőt.

Meleget adott és reményt,

ám kihasználták szegényt.

Csalódva nagyot lobbant,

éltető fája is beleroppant.

Bánatában izzón pislogott,

pedig tegnap még csillogott.