Lobbanó tűz
Villám csapott egy fába,
tűz lett a szikrából mára.
Nőtt és erősödött szépen,
s világított a sötét éjben.
Érezte növekszik az ereje,
közel a világnak a teteje.
Szórta a fényét fűre-fára,
tisztaságának sok az ára.
Remélte életet ad, s erőt,
legyőzve a reá hulló esőt.
Meleget adott és reményt,
ám kihasználták szegényt.
Csalódva nagyot lobbant,
éltető fája is beleroppant.
Bánatában izzón pislogott,
pedig tegnap még csillogott.
|