Leszállt az este

Lenyugodni készül az őszi Nap,

bágyadt sugarai átölelik a tájat,

a természet kis megnyugvást kap,

miközben a hívó másnapra várhat.

Enyhe szellő simít végig a fákon,

megborzongatja a sűrű bokrokat,

emlékek szárnya rebben a tájon,

felidézve a fájó emberi sorsokat.

Egy asszony sétál a közeli parkban,

tücsök ciripelés, madárének hallik,

bánatos, s szomorúan sírdogál halkan,

körülötte az élet mindenfelé zajlik.

Észre sem véve bandukol odább,

kegyetlen kórral küzd, nincs remény,

a családjára gondolva halad tovább,

bizakodik, de a sors hozzá oly kemény.

Gyermekei, unokái imádják,szeretik,

tudja hiányozni fog nekik nagyon,

gyakran felkeresik, ha csak tehetik,

ám mindez megszűnik majd egy napon.

Végre talál egy padot és fáradtan leül,

nem érzi jól magát, s elernyed a teste,

az ereje elhagyja és igen gyengül belül,

még látja, amint végleg leszáll az este.