Lélektelen lélek

Lélektelen lélek szárnyal tova,

alkalmanként be is néz ide-oda.

Megfelelő alanyra vár, ám hiába,

kikiáltja gondját-baját a világba.

Belefáradt a keresésbe, s már unja,

lassacskán fáradt szemeit lehunyja.

Nem hiszi, hogy nem talált senkit,

kinek átadná a benne rejlő semmit.

Látja az emberi faj nem való másra,

mint önmagát pusztító gyilkolásra.

Ez még neki is sok. Elég volt, elég!

Ürességében lángra gyúl, majd elég.