Lehunyt szemek
Felhők gyűlnek az égen,
erősödik a sötétség szele,
alant kavarog a mélyben,
a levegő már tele van vele.
Ellep mindent gyilkos pora,
marja a torkot és a szemet,
mintha nem múlna el soha,
ez így még meddig mehet?
Halálos erővel sújt le majd,
nem kímélve élőt és holtat,
nem hoz mást, csupán bajt,
eltörölve az eddigi múltat.
A szemek nem akarják látni,
remélik ez csak rossz álom,
lehunyva kívánják kivárni,
nehogy a vég nagyon fájjon.
Önámítva áltatják magukat,
csupán fel kellene nyílniuk,
megoldhatnák önnön bajukat,
a látásukban kellene bízniuk.
|