Lehetne egy jobb világ?

Mióta az ember uralja a Földet,

a bolygó megtanulta mi a rossz,

elveszített élőhelyeket és zöldet,

s küzdelme véget nem érő hossz.

E faj kapzsisága oly határtalan,

kegyetlensége vele született rég,

a szépség, számára biz hatástalan,

nem fogja fel, hogy közeleg a vég.

Önnön fajtáját sem kíméli, írtja,

a hatalomért az anyját is eladná,

folyton a háborúzás tüzét szítja,

pénzért akár a hazáját is feladná.

Nem ismer irgalmat, kegyelmet,

álnokul hazudik érdekei szerint,

butítással lazítja fel a fegyelmet,

majd másokéra tör újra, megint.

Irigysége páratlan eme világban,

másoknak ne legyen, csak neki,

csökönyös, nem enged vitákban,

más fájdalmában az örömét leli.

Ugyanakkor a jó is él még benne,

szívének rejtekén lapul a szeretet,

szeretteiért harcolva sokat tenne,

be tudná gyógyítani a fájó sebeket.

Képes boldogságra és szerelemre,

együttérzésre, megértésre, békére,

néha hajlandósága van fegyelemre,

alkalmasint jót is hozhat a népére.

Lehetne ez egy jobb világ? Talán.

Ahhoz bizony változtatni kellene,

s túllépve a gonosz sötétség falán,

megmutatkozna az ember jelleme.