Lángoló világ

Óriási tüzek pusztítják a Földet,

hamarosan felemésztik a zöldet.

Önző érdekek szítják a parazsat,

hamuvá téve méhet és darazsat.

Az élőlények sokasága élve elég,

hisz a kapzsiságból sohasem elég.

Megsemmisül a légkör, száll a füst,

olyanná válik a bolygó, akár az üst.

Fortyognak a vizek, főnek a halak,

lángoló szőrrel szaladnak a vadak.

Rémült állati sikolyok hangja hallik,

a pusztítás kegyetlenül tovább zajlik.

Fogy az oxigén, az élettér csökken,

nincsen már fű, ami szárba szökken.

Az élet csírája nagy veszélybe kerül,

a leghidegebb régió is forróvá hevül.

A Nap sötétbe borul, szikrázik az éj,

s a természet gyilkosait elönti a kéj.

A jövő ígérete a jelenben leli halálát,

az utódokra hárítva mindezek hatását.