Lángoló világ
Óriási tüzek pusztítják a Földet,
hamarosan felemésztik a zöldet.
Önző érdekek szítják a parazsat,
hamuvá téve méhet és darazsat.
Az élőlények sokasága élve elég,
hisz a kapzsiságból sohasem elég.
Megsemmisül a légkör, száll a füst,
olyanná válik a bolygó, akár az üst.
Fortyognak a vizek, főnek a halak,
lángoló szőrrel szaladnak a vadak.
Rémült állati sikolyok hangja hallik,
a pusztítás kegyetlenül tovább zajlik.
Fogy az oxigén, az élettér csökken,
nincsen már fű, ami szárba szökken.
Az élet csírája nagy veszélybe kerül,
a leghidegebb régió is forróvá hevül.
A Nap sötétbe borul, szikrázik az éj,
s a természet gyilkosait elönti a kéj.
A jövő ígérete a jelenben leli halálát,
az utódokra hárítva mindezek hatását.
|