Közöny

Közöny. Feszít a világban,

önmaga képét úgy imádja,

büszkén hőzöng a vitákban,

a problémák sorát csinálja.

Szürke hétköznapok alant,

kimerítő, s fárasztó napok,

az élet látszólag egy kaland,

tömegével jönnek a bajok.

Egyre szűkül a világ zsákja,

fásultsággal telítődik a hely,

mások életét sohasem szánja,

s nyugalmat a béke nem lel.

A Közöny magas szinten áll,

flegmán az arcunkba röhög,

mindig újabb áldozatra vár,

entitáskánt fölöttünk hörög.

Nem érdekli semmi és senki,

mindegy az mi, miből készül,

állandóan a hazugságait zengi,

tőle mi elpusztulhatunk végül.

Elhomályosítja a valós igazt,

s félrefordítja az ember fejét,

hazugságokkal nyújt vigaszt,

s tőle senki nem leli a helyét.

https://gyulaversei.hu/2020/10/kozony/