Kitörő harag

Ragyog a fény az égen,

alant burjánzik a sötét,

átviláglik rajta gyéren,

kerülve a gonosz ködét.

Kábultan éli a világát,

nem látva a hazug valót,

csodálja az élet virágát,

félvállról véve a csalót.

A csaló orvul ölni készül,

métely rágja a májakat,

lecsap mindenre végül,

vágóhídra hajtva százakat.

Mi több, mindent mi él,

hamuvá tesz, s birtokol,

mindettől hasznot remél,

nincs olyan, mit indokol.

Bezárja a hiszékeny fényt,

mely saját magát sem érti,

eltitkol előle minden tényt,

hisz maga, a léte is sérti.

A gyengülő fény élni akar,

ébred végre a lázadó ereje,

kitörő haragja lesújt hamar,

s elpusztul a sötétség serege.