Kimerülés

Terhek, gondok, nehéz percek,

tikkasztó hőség, s kínzó napok,

a feszültség a levegőben serceg,

mindenki számára jutnak bajok.

Izzadtság csorog le az állakon,

sokasodnak a kíméletlen órák,

óriási súly fekszik a vállakon,

a sejtek fáradtan az utakat róják.

Leépül a test és kiürül az elme,

riasztó beszédzavar mutatkozik,

az embertől több már nem telne,

nincs pillanata, mikor unatkozik.

Kimerülés taszít a mélység felé,

egyre hevesebben dobog a szív,

bárki tétován állhat a sorsa elé,

a vég tárt karokkal magához hív.