Kik már elhunytak

Kik már elhunytak, békében pihennek,

nem élték meg azt, ami zajlik,

senkit nem figyelnek.

Leélték az életüket, volt bármily nehéz,

megküzdöttek a sorssal naponta,

a múlté immár az egész.

Nem foghatják fel, hová süllyedt a világ,

hogyan tették pokollá az édent,

az alantas érdekek, s viták.

Hogyan vált hatalommá a sötétség maga,

eluralkodva a gondolatokon, elmén,

s hogyan halkult a nép szava.

Hogyan áradt az agymosás zúgó folyama,

miképpen nőt az ostobák száma,

s a részvények hozama.

Nem fogják megtudni a rokonaik sorsát

és nem ölelhetik magukhoz őket,

nem segíthetik más dolgát.

Nem lesznek becsapva hazugságok által,

nem fognak hitegetettekké válni,

nem tiporják őket lábbal.

Nem veszik el a szabadságuk maradékát,

s nem fenyegetik, zsarolják őket,

árasztva a gonosz hozadékát.

Nem lesznek beoltva a csinált vírus ellen,

nem módosíthatják a DNS-üket,

s nem állhatnak ellen.

Egykori álmaikat magukkal vitték a sírba,

ott nyugodnak az idők végezetéig,

s nem merülnek a kínba.

Kik már elhunytak, az emlékezet részei,

múló árnyak csupán az időben,

s nem kell őket félteni.