Ketyeg az óra

Senki nem hinné mi történhet vele,

míg fiatal, s a szíve álmokkal tele.

Azonban az idő kegyetlenül halad,

ugyanaz soha semmi nem marad.

Fájdalmak jönnek, mik nem voltak,

erről a régi öregek regéi is szóltak.

Kopik az elme, elszállnak a vágyak,

nem üzemel az, hogy élj a mának.

Minden pillanat megterhelővé válik,

a sors az emberrel gonoszul elbánik.

Mi egykor szép volt a távolba vész,

sokszor tétovázik és megáll az ész.

Ketyeg az óra, a mutatók nem várnak,

a végtelen illúziójának az útjába állnak.

A sötét valóságról lehullik majd a lepel,

végül nincs menekvés, bármit is teszel.