Kavargó sötétség

Egykor létrejött az értelem,

gyorsan fejlődött és remélt,

úgy tűnt, övé lesz a végtelen,

ám karanténba zárták szegényt.

Csalódva kínlódott magában,

a kavargó sötétségbe zárva,

gyötrődött a hazug világban,

önnön ereje visszatértét várva.

Ám minél erősebben lázadt,

annál jobban szűkült a tere,

az egészbe nagyon belefáradt,

úgy tűnt a gonosz leszámol vele.

Feltört a butaság a mélyből,

izzó lávaként ömlött a világra,

irtott, gyilkolt csupán kéjből,

halált hozott az összes virágra.

Az értelem fuldokolva harcolt,

a butaságtól szenvedett nagyon,

az idő porába emlékeket karcolt,

talán visszatérhet majd egy napon.