Kavargó érzelmek

Minden embernek vannak vágyai,

elképzelései és „rózsaszín” álmai.

Mit szeretnének, olykor el is érik,

a lehetőségeket sokszor fel sem mérik.

Legtöbbször nem azt mondják másnak,

amire leginkább szívük szerint vágynak.

A faj sajátosságának okán inkább hazudnak,

mégis másokat állítanak be hazugnak.

Mikor nem látja senki, kitör belőlük a bánat,

emésztik, gyötrik magukat és ez sokáig fájhat.

Koncerteken tobzódnak, ott élik ki magukat,

remélve, hogy az őrjöngés orvosolja bajukat.

Pedig nem! Hinni, érezni akarják, amit hallanak,

a szeretetről, szerelemről nyíltan mégsem vallanak.

Elvárják, hogy a másik találja ki, mit is remélnek,

míg azok küszködnek, ők nyugodtan henyélnek.

A világ ezért ilyen hitvány és bitangul kemény,

mert a demagógia ma is él, s elhal általa a remény.

A kavargó érzelmek fojtásában fuldoklik az ember,

s nem lesz ez másképp, míg őszinteségre nem lel!