Karácsony van
Egy apóka ül csikorgó karosszékében, könnybe lábadt a szeme,
Elmereng a régi szép időkön, mikor az élete még szép dolgokkal volt tele.
Karácsony van, Ő mégis magányos kis hegyi házában.
Elhunyt feleségére gondol ébren is, már nem csak álmában.
Sok-sok kilométerrel odébb egy kisgyermek az ajándékaival játszik,
Csillog a két szeme, pirospozsgás arcán boldogság látszik.
Szerető szülei mindent megadnak neki, ami tőlük telik,
Féltik, óvják, s örömében a saját örömüket lelik.
Fiatal pár lépked összesimulva, talpuk alatt ropog a hó.
Nagyon szeretik egymást. Mindegy mi történik, nekik most bármi jó.
Szüleiknél voltak vacsorázni, s ajándékkal kedveskedni nekik.
Ők ezt nemcsak ünnepekkor, hanem máskor is szívesen teszik.
Öreg nénikék kötnek és horgolnak egy nyugdíjas otthonban,
Arról beszélgetnek milyen jó is az, ha valaki otthon van.
Családjuk már szétszéledt, igaz néha látogatóba jönnek,
S olyankor ölelkezés közben szemükbe szöknek a könnyek.
Ilyenkor is sokan dolgoznak, nem lehetnek a szeretteik mellett.
Nagyon fájó,de számukra a sorstól csak ez tellett.
Éljenek társas viszonyban, vagy akár egyedül,
Valamennyien szeretetre vágynak legbelül.
Sokan ebből az ünnepből is "pénzügyi vetélkedőt" csinálnak,
Ki-kinek ad többet és és miből, csak azon vitáznak.
Hiába, zsebük tele pénzzel, a nélkülözést nem tapasztalták soha.
Ha elérték amit akartak, már indultak is tova.
Az emberi értékeknek az ilyenek ugyancsak híján vannak.
Lelkük üres, gazdagságot mindegy, hogy minek az útján kapnak.
Mások hajléktalanként tengődnek az utcán, fagyhalálra várva,
A remény halvány fényét egyikük sem látja.
Karácsony van. A Hold ezüst fénye szikrázik a havon,
Amoda vadkacsák csúszkálnak az esti jeges tavon.
A rendes embereket áthatja az őszinte szeretet egymás iránt,
S megtalálják szívük mélyén a további helyes irányt.
|
