Ismét és újra
A tél harca a vége felé közeledik, s jön végre a tavasz,
Az időjárás is "nőnemű", hisz csalafinta ,ravasz.
Semmi nem lehet bizonyos. Állandóan változik minden.
Képzeletünk határtalansága az, amely elrepít bennünket innen.
Enyhe szellő "hátán" szép tájakon nézünk széjjel,
Csodás dolgokat látunk, legyen nappal, vagy éjjel.
Megízlelünk sok finomságot, torkunkon ízek harmóniája árad,
Kellemes italok aromája biztosítja, hogy nyelvünk ki nem szárad.
Érdeklődéstől függően jönnek az újabb és újabb dolgok,
Köztük megismerésre váró és méltó emberi sorsok.
Benne vágy a szerelem, szeretet és más tiszta érzelmek iránt.
Kinek-kinek szíve, esze mutatja meg majd a helyes irányt.
Ragyog az arcunk, egészségesek, boldogok vagyunk!
Ilyenkor érezzük azt, hogy elmúlni sosem fogunk.
Zsebünk tele pénzzel, bármit óhajtunk, meg is vehetünk,
Nincs olyan elképzelésünk, amit meg nem tehetünk.
Kell ennél jobb? Kell ennél szebb? Végre nyugodt a lelkünk!
Szeretnek minket, s mi igazi önmagunkra leltünk.
Ismét és újra felragyog a napunk, óh de boldogok is vagyunk!
Szemernyi kétséget efelől senkiben sem hagyunk.
Ám jön a reggel, újból megcsörren a vekker, ébredünk.
Ez most álom, vagy az előző volt az? Kétkedünk.
Tisztul a tudatunk és rájövünk, ez a valóság, ahol élhetünk.
Képzelni is szörnyű, viszont az a jó, hogy éjjel újból mások lehetünk.
|