Imola kertje

Egy vidám kislány a kertben játszott,

a virágok közül szinte ki sem látszott.

Örömtől sugárzott a bájos kis arca,

pedig folyt már az életéért a harca.

Szerető szülei mindent megtettek érte.

A jólelkű emberek segítségét kérve,

adományokat gyűjtöttek, s ők adtak.

Bármi mást figyelmen kívül hagytak.

A doktorok a pénzt meg sohasem kapták,

a felelősöket ezért, pedig futni hagyták!

Eltusolták az ügyet a kormánytól félve,

a rokonok hiába küzdöttek igazságot kérve.

Erdélyország felett „sötét árnyak” szálltak,

s ezek az „árnyak”, a kislány gyilkosává váltak!

Hét évet kapott a sorstól, mely igen csekély,

nem pótolhatja Őt soha, semmiféle segély.

Kik szerették, soha nem feledik milyen volt,

amikor Imola kertjében a kislány nevetése szólt.

Szívükben őrzik örökké, amíg csak élnek,

vele fekszenek este, s reggel ismét vele kélnek.