Ha visszacsinálhatnánk

Életünk folyama zavaros, gondokkal teli,

lelkünk sokszor a nyugodalmát nem leli.

Követünk el számtalan hibát akaratlanul,

s hitegetjük önmagunkat szakadatlanul.

Túl későn okulunk zűrzavaros álmainkból,

nehezen engedünk elképzelt vágyainkból.

Utunkon gyakran oly fájó sebeket ejtünk,

miközben önmagunkban titkokat rejtünk.

Nem nyílunk meg annak, akinek kellene,

legyen bármilyen jó szíve, vagy kelleme.

Elfojtjuk érzéseinket, inkább szenvedünk,

tudjuk mi az igaz, ám mégsem engedünk.

Életünk minden perce újdonságot tartogat,

sohasem feledhetjük el a szeretett arcokat.

Sőt semmit, mit rejt az idők köde, s a múlt,

főleg akkor, ha szenvedésünk hosszúra nyúlt.

Sok családtagot, s barátot vesztettünk el már,

tudjuk nem térhet vissza az egykor csodás nyár.

Bár visszacsinálhatnánk mindent és újra élnénk,

nem pedig örökre az újabb fájdalomtól félnénk!