Gondolat-menet
Tiszta a levegő, csikorgó a hideg. Napfény "szikrázik" a havon.
Az idei tél igen kemény, de meddig tart még vajon?
Egy férfi siet az utcán. Munkába kell mennie.
Az életén gondolkozik, s azon mit kellene még tennie.
Süvít a szél a kapucnija mellett, szemét bántja a fény.
Ő egy kemény, határozott, mégis érzékeny emberi lény.
Visszagondol gyermekkorára, óh azok a boldog évek!
Mikor nem voltak gondjai, s melyekről az emlékei nagyon szépek.
Dermedő arcán halvány mosoly. Egy jégdarab roppant a talpa alatt,
Már olyan zsibbadt, hogy ezt szinte észre sem véve továbbhaladt.
Iskolák, katonaság, a családjában dúló "harcok",
Egymás után jutnak eszébe, a már elhunyt rokoni arcok.
Nincs már messze. Szerencsére, hiszen megfagy a combja.
A felnőtt élet nehéz, küzdelmes, s megvan a maga gondja.
Az igazságtalan dolgokat nagyon rosszul tűri.
Tekintete elkomorul, s szívét, lelkét a jogos harag "fűti".
Belép a munkahelyére. El még sohasem késett.
Nem szeretné lerombolni a róla kialakított képet.
Nem egy átlagos személy.Igazi művész "alkat".
Becsülettel végzi dolgát, hisz nyugodtan csak így alhat.
|
