Kiss Gyula versei és egyéb művei Szerda, 2017-09-20, 11:53 AM
Üdvözöllek Vendég | RSS
Honlap-menü

A fejezet kategóriái
versek [323]
saját verseim
prózáim [19]
Az általam írott prózai alkotások.

Kategóriák
versek [323]
saját verseim
prózáim [19]
Az általam írott prózai alkotások.

Cimkefelhő
fájdalom Remény küzdelem sors harc élet szépség nyugalom félelem állatok humor vidámság halál szomorúság betegség szeretet érzelmek vágyakozás Tél élelem szenvedés zsákmány öröm Boldogság harag gyűlölet csalódás hazugság álmok Tavasz érzések emlékek Virágok vágy Lélek Ősz bánat érzés Béke elnyomás Csata szerelem érzelem szánalom Tűz pusztulás ember karácsony álom történelem Szabadság sötétség ünnep izgalom Krimi rejtély vágyak Mese Nap kín Gondolatok igazság család aljasság világ változás igazságtalanság munka hibák Nyár szív Haza magyar bizalom hőség pokol háború föld forróság Magyarok nemzet este nép Barátság élősködők emlék vég emberek valóság gyász elmúlás Becsület vihar idő Végzet gonosz fény Sötét csalás gondok

Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

Főoldal » 2014 » November » 9 » Földi hiba
5:08 PM
Földi hiba

 

 

Földi hiba

 

Megszületett a tér és vele az idő,

útjukat évmilliárdok pora lepte,

száguldott az űrben a két hírvivő,

az élet kialakulását kutatva, keresve.

 

Számokban ki nem fejezhető érték,

a világegyetem egyre jobban tágult,

minden pillanat egy újabb lépték,

a fejlődés folyamata le nem zárult.

 

Csillagködök, galaxisok halmaza,

fekete lyukak, meteorok, holdak,

naprendszerek valóságos garmada,

éppen születő égitestek, vagy holtak.

 

Egy apró bolygón létrejött az élet,

fajok milliói éltek egymás mellett,

a sors homályba burkolta a véget,

a kiirtástól félniük még nem kellett.

 

Egyszer csak felbukkant egy új faj,

kezdetben félve, óvatosan lapult,

megrettentette minden zörej és zaj,

hibáiból igencsak gyorsan tanult.

 

Fejlődése sikeres volt és páratlan,

áldozatból hamar vadásszá vált,

útját nem állhatta soha váratlan,

a dicsőség azonban a fejébe szállt.

 

Vérszemet kapva irtott és gyilkolt,

leigázott, letarolt, amit csak tudott,

gonosz mivolta mindmáig titkolt,

a fejlődésben magas szintre jutott.

 

Fegyvereket, mérgeket fejlesztett,

önnön fajtáját is pusztította rendre,

állandóan aljas háborúkat gerjesztett,

a hatalomvágyról szólt minden tette.

 

Kapzsisága soha nem ismert határt,

öntelt dölyfösséggel tiporta a gyengét,

képes volt bármikor eladni a hazát,

önzőségében jónak beállítva a tettét.

 

Alig maradt élőlény a háborúk után,

a perzselt halálszag terjengve szállt,

utolsó fajtársuk csak bámult bután,

reá is nem sokára az elmúlás várt.

 

Míg élt, önmagával is sokat vitázott,

kételyek között nem nyugodott a lelke,

felidézte mikor a bolygó még virágzott,

s mikor a Föld szomorú halálát lelte.

 

A tér és az idő folytatta kozmikus útját,

mindent belepett az évmilliárdok pora,

sikeresen leplezve sikertelenségük múltját,

a földi hibát nem ismételhetik meg soha.

 

 

Kategória: versek | Megtekintések száma: 166 | Hozzáadta:: Nagyúr | Címkék (kulcsszavak): élet, út, bolygó, Hiba, tér, idő, fejlődés, pusztulás, sors | Helyezés: 5.0/1
Számológép

Évszakok

Cimkék 3D felhője

Keresés

Naptár
«  November 2014  »
HKSzeCsPSzoV
     12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930

Mentett bejegyzések

Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Online Munkaasztal
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala

  • Copyright MyCorp © 2017