Kiss Gyula versei és egyéb művei Vasárnap, 2017-10-22, 9:54 PM
Üdvözöllek Vendég | RSS
Honlap-menü

A fejezet kategóriái
versek [327]
saját verseim
prózáim [19]
Az általam írott prózai alkotások.

Kategóriák
versek [327]
saját verseim
prózáim [19]
Az általam írott prózai alkotások.

Cimkefelhő
fájdalom Remény küzdelem sors harc élet szépség nyugalom félelem állatok humor vidámság halál szomorúság betegség szeretet érzelmek vágyakozás Tél élelem szenvedés zsákmány öröm Boldogság harag gyűlölet csalódás hazugság álmok Tavasz érzések emlékek Virágok vágy Lélek Ősz bánat érzés Béke elnyomás Csata szerelem érzelem szánalom Tűz pusztulás ember karácsony álom történelem Szabadság sötétség ünnep izgalom Krimi rejtély vágyak Mese Nap kín Gondolatok igazság család aljasság világ változás igazságtalanság munka hibák Nyár szív Haza magyar bizalom hőség pokol háború föld forróság Magyarok nemzet este nép Barátság élősködők emlék vég emberek valóság gyász elmúlás Becsület vihar idő Végzet gonosz fény Sötét csalás gondok

Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

Főoldal » 2017 » Szeptember » 24 » Föld-anya visszavág
11:55 AM
Föld-anya visszavág

Kapcsolódó kép

 

 

Föld-anya visszavág

 

Évmilliárdok porából megszületett a Föld,

formálták földrengések és izzó vulkánok,

létrejött rajta az egysejtűek világa, s a zöld,

kemény szikláit mosták az óceáni hullámok.

 

Telt-múlt az idő, felszínén burjánzott az élet,

milliónyi faj tarkította gömbölyded formáját,

az idő előrehaladta egyre csak növelte a tétet,

hatalmas erdők, s mezők borították az orcáját.

 

Boldogan élvezte az életerőt adó Nap erejét,

folyton változva egyáltalán nem unatkozott,

csodálta a formálódó életközösségek seregét,

kiegyensúlyozott volt, s annak is mutatkozott.

 

Egy sötét pillanatban a sors nagyot hibázott,

kifejlesztette a leggyilkosabb fajt, mit lehet,

viharfelhők gyűltek, ezernyi villám cikázott,

bánatában nem igazán tudta, hogy mit tehet.

 

E faj határtalanul, kapzsi módon pusztított,

más élőlényekkel kegyetlenül elbánt rendre,

gonosz, könyörtelen mivolta sosem szundított,

a legsötétebb véres idők sem intették csendre.

 

Háborúk dúltak rajta, nagyon-nagyot csalódott,

Föld-anya megelégelte mindezt, betelt a pohár,

számtalan sebből vérezett már, szinte halódott,

arra vágyott, inkább borítsa be testét a mocsár.

 

Hurrikánokat gerjesztett, szökőárakat támasztott,

haragjában és fájdalmában tovább nem engedett,

szárazföldeket süllyesztett, forrósággal fárasztott,

hiszen nála többet még soha senki nem szenvedett.

 

 

Kategória: versek | Megtekintések száma: 15 | Hozzáadta:: Nagyúr | Címkék (kulcsszavak): sors, pusztítás, háború, élet, föld, kegyetlenség, változás, csalódás | Helyezés: 0.0/0
Számológép

Évszakok

Cimkék 3D felhője

Keresés

Naptár
«  Szeptember 2017  »
HKSzeCsPSzoV
    123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930

Mentett bejegyzések

Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Online Munkaasztal
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala

  • Copyright MyCorp © 2017