Fentről minden szebb
Magasan járnak a fények,
alant kékes bolygó forog,
szárazföldek és tengerek
kavalkádjában eső kopog.
Hegyek, völgyek látszanak,
termőföldek, rétek zöldje,
mindenfelé városok, falvak,
ez a béke a nyugalom földje.
Így tűnik mindez a magasból,
honnan nem a valóság látszik,
a felszínhez közeledve viszont
a káprázat már kevésbé játszik.
Apró pontok sokasága nyüzsög,
naponta járja reménytelen útját,
fáradtan, kimerülten, feszülten,
kizsákmányoltan teszi a dolgát.
Esélytelenül küzdenek a végig,
betegen is járják a sors táncát,
nincs irgalom, nincs kegyelem,
nem téphetik el a végzet láncát.
Születéstől kezdve kihasználtak,
számukra az élet igen kemény,
fentről azonban minden szebb,
csupa jólét, vidámság, s remény.
|