Fentről minden szebb

Magasan járnak a fények,

alant kékes bolygó forog,

szárazföldek és tengerek

kavalkádjában eső kopog.

Hegyek, völgyek látszanak,

termőföldek, rétek zöldje,

mindenfelé városok, falvak,

ez a béke a nyugalom földje.

Így tűnik mindez a magasból,

honnan nem a valóság látszik,

a felszínhez közeledve viszont

a káprázat már kevésbé játszik.

Apró pontok sokasága nyüzsög,

naponta járja reménytelen útját,

fáradtan, kimerülten, feszülten,

kizsákmányoltan teszi a dolgát.

Esélytelenül küzdenek a végig,

betegen is járják a sors táncát,

nincs irgalom, nincs kegyelem,

nem téphetik el a végzet láncát.

Születéstől kezdve kihasználtak,

számukra az élet igen kemény,

fentről azonban minden szebb,

csupa jólét, vidámság, s remény.