Fájó valóság
Mindennap mit megélünk,
állandóan csak remélünk.
Vonzódunk és vágyunk,
rengeteg az álmunk.
Szeretünk, védünk, óvunk,
a bajainkról ritkán szólunk.
Megtörnek, bánatossá tesznek,
álmaink rögtön semmivé lesznek.
Megcsalnak, hűtlenek hozzánk,
a régi időket olykor visszahoznánk.
A változásoktól gyakran félünk,
küzdünk, harcolunk, amíg élünk.
Fájó valóság, gyötrelem és kín,
az ember küzd, amíg csak bír.
Feladni soha semmit nem szabad,
hiszen a jövő csak előre halad.
|