Fájó valóság

Mindennap mit megélünk,

állandóan csak remélünk.

Vonzódunk és vágyunk,

rengeteg az álmunk.

Szeretünk, védünk, óvunk,

a bajainkról ritkán szólunk.

Megtörnek, bánatossá tesznek,

álmaink rögtön semmivé lesznek.

Megcsalnak, hűtlenek hozzánk,

a régi időket olykor visszahoznánk.

A változásoktól gyakran félünk,

küzdünk, harcolunk, amíg élünk.

Fájó valóság, gyötrelem és kín,

az ember küzd, amíg csak bír.

Feladni soha semmit nem szabad,

hiszen a jövő csak előre halad.