Kiss Gyula versei és egyéb művei Szerda, 2017-09-20, 12:02 PM
Üdvözöllek Vendég | RSS
Honlap-menü

A fejezet kategóriái
versek [323]
saját verseim
prózáim [19]
Az általam írott prózai alkotások.

Kategóriák
versek [323]
saját verseim
prózáim [19]
Az általam írott prózai alkotások.

Cimkefelhő
fájdalom Remény küzdelem sors harc élet szépség nyugalom félelem állatok humor vidámság halál szomorúság betegség szeretet érzelmek vágyakozás Tél élelem szenvedés zsákmány öröm Boldogság harag gyűlölet csalódás hazugság álmok Tavasz érzések emlékek Virágok vágy Lélek Ősz bánat érzés Béke elnyomás Csata szerelem érzelem szánalom Tűz pusztulás ember karácsony álom történelem Szabadság sötétség ünnep izgalom Krimi rejtély vágyak Mese Nap kín Gondolatok igazság család aljasság világ változás igazságtalanság munka hibák Nyár szív Haza magyar bizalom hőség pokol háború föld forróság Magyarok nemzet este nép Barátság élősködők emlék vég emberek valóság gyász elmúlás Becsület vihar idő Végzet gonosz fény Sötét csalás gondok

Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

Főoldal » 2012 » December » 19 » Érző szív
9:02 PM
Érző szív

Képtalálat a következőre: „szeretet”

 

 

Érző szív

 

Hull a hó. Fájón süvít a szél.

Nagyon kemény az idei tél.

Este van, csikorog a hideg,

minden olyan nagyon rideg.

 

Egy férfi sétál egymagában,

s búsul számtalan bajában.

Néz előre, a szemén „fátyol”,

lehetne ő most a világon bárhol.

 

Szerelme elhunyt, neki vége,

sohasem jut már el a révbe.

Összetört szívvel baktat előre,

nem érdekli ki mit gondol felőle.

 

Órák óta bolyong össze-vissza,

a múltat nem hozhatja már vissza.

Karácsony van, s ő „üres” belül,

fájdalmát semmi nem múlja felül.

 

Térdig jár a hideg hóban. Fázik.

A kukák között valami mászik.

Mélán, s kíváncsian indul oda,

maga sem tudja pontosan hova.

 

Sírást hall a szemétkupacok mögül.

Egy lányka néz rá a rongyai közül.

Vacog és rémült. Soványka szegény.

Látszik, hogy elhagyta minden remény.

 

Ötéves lehet. Szemében fájdalom.

A férfiban feléledt a szánalom.

Halovány, szutykos kis arca komoly,

bágyadt tekintetén semmiféle mosoly.

 

A férfi „sérült” szíve dobogni kezdett,

s érezte, hogy ez valami új kezdet.

Megfogta a rettegő kislány kezeit,

s merőn nézte a csillogó szemeit.

 

Óvatosan magához ölelte a kis árvát,

s megtörölte liluló ,piciny kis száját.

Keserűségét félretéve indult vele haza,

hisz a kicsinek az övénél nagyobb a baja.

 

Hazaérve megfürdette, s adott neki enni,

majd elment a számára ruhákat venni.

A Karácsony elűzte a bánatukat tova,

s többé nem hagyták el egymást soha.    

Kategória: versek | Megtekintések száma: 246 | Hozzáadta:: Nagyúr | Címkék (kulcsszavak): kislány, fájdalom, szeretet, árva Karácsony | Helyezés: 5.0/1
Számológép

Évszakok

Cimkék 3D felhője

Keresés

Naptár
«  December 2012  »
HKSzeCsPSzoV
     12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31

Mentett bejegyzések

Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Online Munkaasztal
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala

  • Copyright MyCorp © 2017