Kiss Gyula versei és egyéb művei Péntek, 2024-03-29, 7:30 AM
Üdvözöllek Vendég | RSS
Honlap-menü

A fejezet kategóriái
versek [480]
saját verseim
prózáim [19]
Az általam írott prózai alkotások.

Kategóriák
versek [480]
saját verseim
prózáim [19]
Az általam írott prózai alkotások.

Cimkefelhő
fájdalom Remény küzdelem sors harc élet szépség nyugalom félelem állatok humor vidámság halál szomorúság betegség szeretet érzelmek vágyakozás Tél élelem szenvedés öröm Boldogság harag kegyetlenség gyűlölet hazugság csalódás álmok Tavasz érzések emlékek Virágok vágy Lélek Ősz bánat jövő érzés Béke elnyomás Csata szerelem érzelem Tűz pusztulás ember karácsony álom Szabadság történelem sötétség ünnep izgalom Krimi rejtély vágyak Mese kapzsiság Nap kín Gondolatok igazság család járvány világ változás igazságtalanság munka nehézségek hibák szív Haza magyar bizalom hőség háború föld Magyarok este nép emlék vég nehézség butaság vírus múlt gyilkolás valóság gyász elmúlás Becsület teher idő vihar gonosz Sötét fény gondok lelkek

Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

Főoldal » 2012 » Szeptember » 26 » Emléketek örökké él
7:17 PM
Emléketek örökké él

[Kép: images?q=tbn:ANd9GcRY4WSVEIYzWU6W7_la_lu...tfuqlFUTH0]



Emléketek örökké él

 

Zűrzavaros idők, nehéz idők jártak,

az emberek reményvesztetté váltak.

Féltek és lapultak, mert élni akartak,

lehetőség szerint senkit nem zavartak.

 

Ám izzott a szürke hamu alatt a parázs,

nem volt kiürítetlen pince, vagy garázs.

Betelt a pohár! Fellobbant végre a tűz,

mely minden elnyomót az országból kiűz!

 

Ötvenhat dicső fénye ragyogott az égen,

s hirdette szabadságvágyát a „sötét” éjben.

Sajnos nem tartott sokáig az éltető remény!

Az ellenség lecsapott, gyilkos volt, s kemény!

 

Sokan menekültek el a megtorlástól félve,

azt remélték, hogy másutt eljutnak a révbe.

Kik maradtak, nem mind hajtottak fejet.

Lázongtak, s küzdöttek tovább, ahogy lehet.

 

Volt tizenhat ifjú ember, barátok, s társak,

kik továbbra is egy szabad országra vágytak.

Vállvetve küzdöttek, nem adták fel soha,

holott az álmaik már odébbálltak, tova.

 

Országunk báb lett, a szovjetek kezében,

bármit megtehettek az elvtársak nevében.

Kiknek ez nem tetszett, azokra kínok vártak!

Sokukat kivégeztek, mások börtönlakóvá váltak.

 

Hatvannyolcban a tizenhat főnek is kijutott ebből.

Nem alkudtak meg, bár véreztek számtalan sebből.

Már csak hárman maradtak, s még ma is hű barátok.

Bármi is történt, Magyarország most is a hazátok.

 

Kategória: versek | Megtekintések száma: 565 | Hozzáadta:: Nagyúr | Címkék (kulcsszavak): Remény, Szabadság, Haza, Barátság | Helyezés: 0.0/0
Számológép

Évszakok

Cimkék 3D felhője

Keresés

Naptár
«  Szeptember 2012  »
HKSzeCsPSzoV
     12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930

Mentett bejegyzések

Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Online Munkaasztal
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala

  • Copyright MyCorp © 2024