Elfogadás
Felcsillan a szem, megdobban a szív,
az érzelmek árja csodás kalandra hív.
Leszállóban a rózsaszínű köd elvakít,
a valóság érzésétől messzire elszakít.
Csábosan manipulál, bódító a varázsa,
időbe kerülhet, mire elmúlik a hatása.
Végre sikerül a színfalak mögé látni,
ám nem kell sárkányként tüzet okádni.
Közeleg az őszinte megismerés maga,
mindkét félnek elállhat ilyenkor a szava.
Ez az igazi próbatétel, ami igen komoly,
az elfogadáskor kiül az arcokra a mosoly.
|