Elég volt!

Láncban fetreng a világ,

önnön kínja emészti fel,

folyamatosak ím a viták,

békét sajna senki nem lel.

Gonosz cselszövés folyik,

kapzsi érdekek diktálnak,

az elme ebbe belekopik,

hazugságokat firkálnak.

Maroknyi csoport uralma

és bután bégetők tömegei,

senkinek nincs nyugalma,

hangosak a szívek zörejei.

Mesterséges, sunyi vírus,

s félelmet keltő szózatok,

ez az egész egy sötét rítus,

valóra válhatnak jóslatok.

A sötét jóslatai, a végzet,

az ember pusztulása eljő,

a normalitás immár félhet,

s Lucifer a mélyből feljő.

Feljő és kiírt tömegeket,

a maradékot rabbá teszi,

pusztít fiatalt, öregeket,

mindenki javát elveszi.

Hívei erre vártak régen,

így övéké lehet a Föld,

hisz istenek ők az égen,

másokba mártják a tőrt.

Még pislákol az Értelem,

harcra kész és belül lázad,

páncélja csillog, vértelen,

a jók megmentésén fárad.

Elég volt! Kiáltja világgá.

Erejét összeszedve harcol,

gonosz nem lehet királlyá,

a keze újra kardot markol.

Lesújt vele, a szíve vezeti,

táplálja az új remény ereje,

a cselszövést végleg leveri,

véget ér a sötétség deleje.