Éled a természet

Napfény ragyogja be a tájat,

s lágy szellő simítja a füvet,

a természet már nem várhat,

életre kelti az összes rügyet.

Zöldülnek a fák és a bokrok,

virágok illata tölti be a teret,

felélednek a sünök, pockok,

az élővilág lélegzetet vehet.

Újfent a remény is életre kel,

feléleszti a tüzet, az álmokat,

ki eddig nem, most párjára lel,

beteljesítheti a rejtett vágyakat.

Sasok szállnak a hegyek fölött,

alant folyó tekereg a völgyben,

élet sarjad a sziklarések között,

minden megmozdul a földben.

Nem az ember uralja e világot,

a természetben csupán métely,

a Föld kimossa ezt a szilánkot,

efelől soha ne is legyen kétely.