Drámai az élet!
Bármerre is járok,
elkeseredett embereket
látok.
Bú és bánat mindenütt.
A remény maradt mindenük.
Félelem és fájdalom
jellemzi őket.
Létbizonytalanság rémíti
a férfiakat, s nőket.
Nem tudják, hogy mi lesz
holnap,
a hírek vajon miről szólnak.
Küzdenek, amíg bírnak.
Egyesek ütnek, mások sírnak.
Drámaivá vált az élet!
Ettől szenved a szegény lélek.
Egyéni tragédiák zajlanak,
mindenfelől csak rosszat
hallanak.
Lehet ennek jó vége vajon?
Talán. Csak akarni kellene
nagyon.
S tenni érte, még ha senki
nem is kérte.
Különben halál nélkül elhal
a remény
és az élet nem lesz más,
csak siralmas, rideg, kemény!
Kiss Gyula
