Disznótori kaland

Szürke és párás volt a reggel,

mikor megcsörrent a vekker.

Balambér vakargatta a fejét,

felébressze a még alvó nejét?

Inkább nem, jobb a nyugalom,

kiosont, hisz várja őt a vigalom.

Halkan felöltözött, összepakolt,

eközben szemernyit sem zajolt.

Irány a szomszéd falu, s a barát,

kivel együtt isszák annak borát.

Mára disznótort tervezett a koma,

ilyen alkalmat nem hagy ki soha.

Útközben beköszönt a kocsmába,

többször járt ott, mint a konyhába.

Néhány pohárral rögvest felhajtott,

majd biciklire pattanva elhajtott.

Várt már rá a haver a kapuban,

övé a legszebb épület a faluban.

Előkészítve a lábasok, edények,

sohasem voltak igazán szegények.

Fűszerek, teknő, éles kések és üst,

nemsokára szállingózni fog a füst.

Előbb egy kis torokégető, meg sör,

ráér még lesülni a disznóról a szőr.

Cimborája asszonya a városba ment,

a sertés meg az akolban röfögött bent.

Hadd éljen még kicsit, igyunk valamit,

énekeljük el a világ legszebb dalait.

Hamarosan csend lett, elhalkult a nóta,

üres üvegek mindenütt, teljesült a kvóta.

Szemerkélgetett az eső, az idő elröpült,

eme kalandnak csupán a disznó örült.