De miért?

Az oktondi pocok készült a télre,

a kihívások elől sohasem állt félre.

Igyekezett begyűjteni mit lehetett,

a veszteségeiről naplót is vezetett.

Leírta benne hogyan élte az életét,

néha megosztotta mással az ételét.

Maga sem tudta hová vezeti a sorsa,

de miért is lett volna a válasz a dolga.

Szorgosan szedte a szemeket naponta,

mégis alig maradt valamennyi havonta.

Küzdenie kellett állandóan. De miért?

Feláldozta az összes percét. Ám kiért?

Az anyjának küldött volna egy kis magot,

de a zsíros pocok réteg bíz nem hagyott.

A Pocokügyi Hivatal rideg volt, kegyetlen.

De miért? Vesztes lett volna, az egyetlen?

Folyton igazolni kellett mit küld és kinek,

nehogy a ragadozók tartsák valaminek.

De miért? Sohasem volt szüksége rájuk.

A kizsigerelésével beteljesült a vágyuk.

Mikor bevitte a terményeit a magtárba,

bizonyítás után kerülhetett csak raktárba.

De miért? Neki nem járt az, ami másnak?

A répáját soha senki nem tartotta fásnak.

Állandóan az járt a fejében: de miért?

Kérdései elől gyakran a családja is kitért.

De miért? Ez a kíváncsiság vitte a sírba,

a körötte élők megkönnyebbültek sírva.