Büszkék lehetünk!

Véget ért az olimpia. Lezárult a küzdelmek sora,

ám e békés versengés nem fog abbamaradni soha.

Londonban versenyre keltek a sportolók százai,

küzdöttek, de nem teljesülhettek mindnyájuk vágyai.

Mindenki igyekezett kitenni magáért. Sokszor erőn felül.

Sok időbe kerül, mire a versenyek okozta izgalom elül.

Négy évet dolgoztak keményen. Bíztak és reméltek,

nem volt egyetlen nap sem, amikor lustán henyéltek.

Kinek, hogy sikerült. Tudáson, szerencsén és bírókon is múlt.

Az olimpiai bajnoki cím ingyen, senki ölébe nem hullt.

Riporterek serege, serényen közvetített a nap minden szakában,

érződött a hazájuk sportolói iránti szeretet, mindnyájuk szavában.

Büszkék lehetünk! Magyarország a világ első, tíz országa között!

Jóval nagyobb nemzetek versenyzői szerepeltek a mieink mögött.

Ez a kis ország megmutatta, hogy számolni kell vele mindenkor!

Népünk fiainak, leányainak szurkoltak magyarok, a világon mindenhol.