Az új remény
Mint tisztán csillogó patak
nyugtatnak az igaz szavak.
Hazugság, sértés, sérelem,
átlát mindenen az értelem.
Rosszindulat, pletykák sora,
belep mindent az idő pora.
Elfelejtődik a bú, s a bánat,
a vigasz magára nem várat.
Ismét felragyog az új remény,
csillogó páncélja igen kemény.
Nem vághatja át már semmi,
magától tudja mit kell tenni.
Áthatja a szeretet, a tiszta szív,
mely lángol, s újból visszahív.
Üstökösként száll fent az égen,
megtalálja az útját a sötét éjben.
|