Süvít a szél, a fenyvesben a hideg ellenére is élet neszezése hallik, A fák ágai között, a talajon és a föld alatt is mozgás zajlik. Hiúz puha mancsaival lépked a friss hókupacok között, Hócipős nyúl, életét féltve rejtőzik egy szikla mögött.
Odúk rejtekében mókusok szundítanak, éléstáruk tele. Makkok, mogyorók halmaza, a telet ki is húzzák vele. Cinkék dideregve ehető magvakat keresnek a bokrokban, Számtalan madárfaj osztozik sanyarú sorsukban.
A magasban varjú károg, körözve lesi a tájat. Figyelmét nem kerüli el lenti hajsza, amelytől ételt várhat. Hisz farkasok hajszolnak egy szarvast, mely már alig bír futni, A falkának csak egy célja van, gyorsan élelemhez jutni.
A hódvárban kellemes a meleg a tó jege alatt. Az idén az építkezéssel a hód család jól haladt. Két vízi patkány is befészkelte hozzájuk magát, S mindkettő a hódok faágaival tömi tele a hasát.
Pár kilóméterrel arrább emberi kéz alkotta faház látszik, Bent a kandalló ropogó tüze mellett egy aprócska gyerek játszik. Nagyobbacska testvére a fenyőfa díszeit rakosgatja fel a fára, Hiszen a Télapó kit nagyon várnak, ideígérkezett mára.
Apu a díszítésben segít neki, majd fát hoz be a tűzre. A várakozás izgalma hozza valamennyiüket tűzbe. Anyu jobbnál-jobb ételeket készít, lesz mit enni este. A kisebbik fiú a nap folyamán gyakorta a pulykasültet leste.
Mindent megtesznek, hogy az ünnepük szép legyen. Apa az erdő állatainak is hordott szét szénát a hegyen. Csinált madárházikókat, melyeket kitett élelemmel telve, Segítve az állatvilágot, bennük őszinte örömét lelve.
Végre meg van terítve. A karácsonyi díszeken gyertyák fénye villog. Az asztalnál ülve mindnyájuk szemében a szeretet csillog. Odakint hullni kezdett a hó, bagoly suhan az éjen át. A Hold ezüst fénye megvilágít minden bokrot, s az összes fát.
