Az olimpia tüze

Az emberiség egy vetélkedésre termett faj,

ami a jó értelemben véve csöppet sem baj.

Az ókori Hellász óta zajlanak versenyek,

s négyévenként gyakran mások a nyertesek.

A felkészülés rendkívül nehéz munkával jár.

A sportolóknak ez idő alatt sok minden fáj.

Naponta megszenvednek, hogy jobbak legyenek,

önmagukért, s a népükért mit lehet, megtegyenek.

Londonra figyel most a világ apraja és nagyja,

aki teheti, a teendőit is figyelmen kívül hagyja.

Versenylázban ég a világ, milliókat hevít a „tűz”,

az eseményekhez szinte mindenki kommentárt fűz.

Fájó kudarcok, dicső sikerek, küzdelem, kínlódás,

győzelem után jön az öröm, vereség után meg a vívódás.

Az olimpia tüze reményt kelt, békét teremt, s fáklyaként lobog,

mindaddig amíg az ember, ember marad, s míg a Földünk forog.

( Hajrá magyarok! Mindent bele! Előre a győzelemért!)