Az igazságtalanság határtalan

Az ember keményen dolgozik, nap mint nap húzza az "igát",
S eközben természetes, hogy nem kiáltja ujjongva azt: vivát!
Egyre több teher rakódik a "vállakra" és egyre nehezebb bírni,
Sokan már fel is adták a küzdelmet, s nekifogtak sírni.

Az elvárás nőttön-nő, de fizetés emelés nem párosul hozzá,
Nagyon kellene valami jó, ami az emberek életkedvét visszahozná!
Minek is örülne az , aki állandóan az élet negatív oldalát kapja?
S minden reggel úgy ébredhet, tudatában van, ez a mai sem lesz az ő napja.

Az igazságtalanság határtalan méreteket öltött, szinte nincs gátja,
Ez a folyamat a tisztességes, becsületes dolgozók egész sorát bántja.
Teljes joggal, hiszen mindenki ugyanolyan sejtekből, szövetekből áll.
Mégis egyesekre határtalan gazdagság, míg másokra életen át tartó szegénység vár.

Miért van ez így? A Földön kihalt volna az igazság?
Valószínű, hisz tömegeknek jut az "éhkop", s a kevesebb elnyomóknak a vigazság.
Ez így is marad, amíg a kihasználtak nem tesznek ellene,
Ám ahhoz egy igazi, szívvel-lélekkel összefogás kellene.