Kiss Gyula versei és egyéb művei Kedd, 2018-11-20, 12:06 PM
Üdvözöllek Vendég | RSS
Honlap-menü

A fejezet kategóriái
versek [363]
saját verseim
prózáim [19]
Az általam írott prózai alkotások.

Kategóriák
versek [363]
saját verseim
prózáim [19]
Az általam írott prózai alkotások.

Cimkefelhő
fájdalom Remény küzdelem sors harc élet szépség nyugalom félelem állatok humor vidámság halál szomorúság betegség szeretet érzelmek vágyakozás Tél élelem szenvedés öröm Boldogság harag gyűlölet kegyetlenség hazugság csalódás álmok Tavasz érzések emlékek Virágok vágy Lélek Ősz bánat születésnap érzés Béke elnyomás Csata szerelem érzelem szánalom Tűz pusztulás ember karácsony álom Szabadság történelem sötétség ünnep izgalom Krimi rejtély vágyak Mese Nap kín Gondolatok igazság család világ változás igazságtalanság munka hibák Nyár szív Haza magyar bizalom hőség pokol háború föld Magyarok nemzet este nép emlék vég nehézség múlt valóság gyász testvér elmúlás Becsület idő vihar út pusztítás Végzet gonosz Sötét fény gondok

Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

Főoldal » 2018 » November » 1 » Az idő vasfoga
12:36 PM
Az idő vasfoga

Related image

 

Az idő vasfoga

 

Az idő kíméletlen, kifog mindenen,

benne elkopik a legparányibb sejt,

nyoma marad különféle szinteken,

bárhová is menekülj csapdába ejt.

 

Felőrli az idegeket, tompítja az agyat,

ráncokkal, hegekkel borítja be a testet,

rombolásával mindig sikeresen halad,

sokan nem érik meg a következő estet.

 

Mi utánuk marad, szívszorító fájdalom,

hiányérzet, lélekölő szomorúság, bánat,

sokszor sajnálat, belenyugvás, szánalom,

az igazi lelki béke magára sokat várat.

 

Lassan belepi a feledés homálya a múltat,

az érzelmek vihara mégis tovább tombol,

a szívben rejlő sebek zöme lángra gyúlhat,

nincs erő, melyet a szeretet le nem rombol.

 

A síroknál állva újraéled az emlékek sora,

jobban dobban a szív, a képzelet szárnyal,

szeretteinktől végleg nem válunk el soha,

újfent küzdünk a reánk telepedő árnnyal.

 

Virágok mindenütt, lágyan simogat a szél,

az őszi Nap gyengéden siklik a sírok között,

falevelek hullanak alá, a remény életre kél,

egyszer talán győzhetünk majd az idő fölött.

Kategória: versek | Megtekintések száma: 11 | Hozzáadta:: vez | Címkék (kulcsszavak): érzések, szomorúság, gyász, halál, fájdalom, bánat, szeretet | Helyezés: 0.0/0
Számológép

Évszakok

Cimkék 3D felhője

Keresés

Naptár
«  November 2018  »
HKSzeCsPSzoV
   1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930

Mentett bejegyzések

Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Online Munkaasztal
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala

  • Copyright MyCorp © 2018