Az idő markában
Apró magvak, hajtások, növények,
fák, bokrok, cserjék és sövények.
Mindegyikük a napfényre vágyik,
még ha a földből ki alig is látszik.
Az őket éltető talajba kapaszkodnak,
minden centiméterhez ragaszkodnak.
Hiszen az az övék, az éltető honuk,
függetlenül attól, mennyi is a koruk.
Változatos állatvilág, picik és nagyok,
egysejtűek, hüllők, kétéltűek és sasok.
Kérődzők, patások, s erős ragadozók,
halak, halevők, tetemekből falatozók.
Valamennyien védik a saját vérüket,
utódaikért feláldozzák önnön létüket.
Harc nélkül nem adják meg magukat,
míg az ellenfél fel nem tépi a hasukat.
Küzdenek egyedül, csoportosan, falkában,
élet, vagy halál a sorsuk az idő markában.
A gyenge elbukik, főleg ha nem védi magát,
a fehér faj miért adja az ellenségnek a hazát?
|