Mindent betakar a hó, sarki szél járja át a tájat, Az enyhülésre az állatvilág még igen sokat várhat. A növények jó része dermedten alussza téli álmát, Az ágakról aláhulló jégdarabok okoznak csak némi lármát.
Egyszer csak csörtetés hallatszik, a fagyott avar ropog, A bokor alján rejtőzködő nyúl apró szíve hevesebben dobog. Ám szerencséje van. A vaddisznók ügyet sem vetnek rája. A hegyi etetőhöz sietnek röfögve, élelemre várva.
Szarvasok csapata ügetve ugyancsak arrafelé halad. Ebben a hidegben az etetések közti idő nagyon lassan szalad. Varjú károg egy faágon, csőrében egy óvatlan pocok teste, Örül a fogásának, hisz hamarosan itt az este.
Akkor a baglyok suhannak majd az éjen át, A sötét ellenére ügyesen elkerülnek minden fát. Hallásuk, látásuk kitűnő, a kiszemelt zsákmánynak nincs esélye. A hótakaró alatt közlekedve, talán marad egy pici reménye.
A tó fagyott jegén róka szalad, fogai közt csüng egy gerle. A Hold fényénél vészjósló hangok hallatszanak erdő szerte. E farkasordító hidegben is zajlik az élővilág csatája, A küzdelemnek a túlélésért sosem lesz határa.
