Egy államot a "kisemberek" tartanak fent "szenvedések" árán, Ezt minden dolgozni járó érzi a saját kárán. Nap, mint nap keményen küzdenek éhenkórász bérért, Stresszben és feszültséggel teli hangulatban "harcolnak" a létért.
Nem mások, mint a munkáltatók játékszerei ők. Kihasználtak csupán. Ha hibát vétenek, fejet hajtva mentegetőznek "sután". Amelyik szólni mer maga, vagy mások mellett, nemkívánatossá válik, Ő lesz az, akitől a cége legkorábban megválik.
Könnyen megkaphatja bárki: "Nem tettszik? El lehet menni!" Ez ellen sajnos vajmi keveset lehet tenni. Modern kori rabszolgaság? Ez, az. Itt nem korbáccsal ütnek, hanem kiszolgáltatottá tesznek. Mindent, mit lehet egy dolgozótól, túlórapénzt, egyéb juttatásokat elvesznek.
Nem elég a normál adó, még azért is fizetniük kell, hogy dolgozni járhatnak, A gazdagokat, az állam apparátust, a bűnözőket és a naplopókat nem érdekli, hogy ők mire vágyhatnak. Álmaik, terveik, elképzeléseik nem igazán sikerülnek, a jövőjük "fekete", Míg közösen nem tesznek ez ellen, egyre csak nő az elnyomottak serege.
