Az élet mégis szép
Ember gondolkodj, ne add fel még!
Hisz jól tudod, a világ milyen szép.
Van benne fájdalom, de öröm is elég,
hinned kell, az Élet nem hagy el még.
Gondolj rá, mikor a bölcsődben ringtál,
az édesanyád melléből anyatejet szívtál.
Majd iskoláidat jártad hosszú éveken át,
megismerted társaidat, láttál virágot, fát.
Felnőttként dolgozni jártál nap-nap után,
barátkoztál néha józanul, máskor bután.
Szerelmes lettél, elárasztott az érzelem,
olykor bizony háttérbe szorult az értelem.
Családot alapítottál, s jöttek a gyerekek,
elárasztotta lelkedet a szülői szeretet.
Igyekeztél száműzni a rossz dolgokat,
szebbé, boldogabbá tenni a sorsodat.
Mérlegeld életed, ne csábítson a Halál!
Amíg velem vagy, Ő reád nehezen talál.
„Élet”
|