Az éjszaka démona

Koromsötét van. Fagyasztó a szél,

a szeszélyes időjárás újra visszatér.

Sötét árnyként suhan tova az éjben,

démonként sújt le bármelyik térben.

Fékcsikorgás, csattanás kíséri útját,

soha nem fogja felfedni igaz múltját.

Fénylőn siklik a szélvédőn, az esőn,

megcsillan az úttesten, járdán, tetőn.

Az éjszaka démona lecsap bárhol,

hol itt bukkan fel, hol meg máshol.

Zűrzavart okozva száguld a térben,

néha bokáig gázol a kifolyó vérben.

Elfogni, elpusztítani sajna nem lehet,

az ember ellene vajmi keveset tehet.

Örök figyelemre, küzdelemre késztet,

s minden pillanatban növeli a tétet.