Az éjszaka démona
Koromsötét van. Fagyasztó a szél,
a szeszélyes időjárás újra visszatér.
Sötét árnyként suhan tova az éjben,
démonként sújt le bármelyik térben.
Fékcsikorgás, csattanás kíséri útját,
soha nem fogja felfedni igaz múltját.
Fénylőn siklik a szélvédőn, az esőn,
megcsillan az úttesten, járdán, tetőn.
Az éjszaka démona lecsap bárhol,
hol itt bukkan fel, hol meg máshol.
Zűrzavart okozva száguld a térben,
néha bokáig gázol a kifolyó vérben.
Elfogni, elpusztítani sajna nem lehet,
az ember ellene vajmi keveset tehet.
Örök figyelemre, küzdelemre késztet,
s minden pillanatban növeli a tétet.
|