Átlagembernek lenni nehéz
Átlagember. Van olyan, ki ne tudná mit jelent-e szó?
A világrend alapját adják ők, mint az ételnek a cukor és a só.
Szürke hétköznapok kísérik útjukat az életben végig.
Bizakodnak, s hogy fontosak valakinek azt remélik.
Munka az osztályrészük amíg bírják,
Míg a kimerültségtől önmagukat el nem sírják.
Munka? Manapság már az sem egy biztos dolog.
Hiszen legtöbbjük körül a bizonytalanság forog.
Hajtss, dolgozz és legfőképp ne beszélj vissza!
Ki ezt nem bírja megállni, könnyen ennek a levét issza.
Családok mennek tönkre, igazi gyerekkor már nincsen.
Sokan mondhatják, a szívemben van legfőbb kincsem.
Tehetségek vesznek el, mert nincs pénzük tanulni.
Meg kell tanulniuk nélkülözni, valamint szép csendben lapulni.
A gyerekek egymást méregetik: neki van olyan, nekem meg miért nem?
A szülők próbálnak magyarázkodni. Sikerül nekik? Azt kétlem.
Számlák, adók, áremelések, egyik fizetéstől a másikig kihúzni,
Mindezek alól sajnos nem lehet kibújni.
Nő a depressziósok tábora, már a levegő is feszültséggel teli.
Egyre több az olyan ember, ki a helyét a világban nem leli.
Öröm, boldogság, becsület. E szavak egyre kevesebbet hallhatók. Kár!
A korrupció, bűnözés, nélkülözés, ami újabban reánk vár.
A karácsony a családi szeretet ünnepe.Elvileg.
Újabban már teher, s ezt nehéz elviselni lelkileg.
Minden kornak, korszaknak megvolt a neheze. Igaz.
A ma élő emberek számára, ez vajmi kevés vigasz.
Nehéz, nagyon nehéz az átlagemberek sorsa.
Az ezen való változtatás az egész emberiség dolga.
|
