Arcok

Minden arc önmagáért beszél,

kivetíti a személy valós énjét,

a mimikájával történetet regél,

leplezve a gazdája igazi lényét.

Sokakat meg lehet téveszteni,

eljátszani nekik a jót, rendeset,

érzéseket gyakran feléleszteni,

bájologva előadni a kedveset.

Az arc takarni próbálja a lelket,

az ürességet szebbnek mutatva,

ilyetén gyakran társra is lelhet,

megfelelő áldozat után kutatva.

Ám a gonosz kisugárzik nagyon,

az arc ráng, szikráznak a szemek,

a leplezéshez kellhet egy vagyon,

mégis ő maga a gyűlölettől beteg.

Kitűnik a rendes emberek sorából,

az értelmesekre bántóan vigyorog,

csatatért csinálhat a béke honából,

mindenkire oly öntelten vicsorog.

A becsületeseket sérti ez a pofa,

letörölnék róla a vigyort hamar,

elűznék az életből messze, tova,

hol többé soha, senkit sem zavar.