Aránytalanság
Minden ember egyformán sejtekből, szövetekből áll, S valamennyi az élettől mindig valami szebbet vár. Mégis a legtöbbnek csalódnia kell, mert a célját el nem éri, A sors az igazságot ugyancsak szűkmarkúan méri.
Lehet valaki tehetséges, ha megfelelő "háttere" nincsen, Nem jut semmire, míg más diplomákat vásárol "kincsen". Dolgozhat bárki becsülettel, keményen, "éhkop" bérért, Hónapról-hónapra meg kell szenvednie a létért.
A szerencsések beleszületnek a "jóba". Még sírniuk sem muszáj érte. Egész életükben dőzsölnek, szórakoznak,s kicsaponganak "félre". A politikusok, bűnözők, dúskálnak a pénzben, s egyéb javakban, Miközben a népen élősködnek és hazudnak szavakban.
A sportolók egy része szintén aránytalanul nagy pénzeket keres. Ennyivel soha nem voltak és nem lesznek különbek nálunk. Sajnos mi, dolgozók, az igazságra ebben a világban hiába várunk. Aránytalanul nagyok a különbségek a jövedelmek között. Mire fel? Az ugyanolyan sejtekből álló, becsületes ember, megértésre itt sosem lel.
|