Anya

Születésünktől halálunkig kísér e szó.

Velünk van mindig, átölel és simogat,

hallani, s átérezni a jelentését is oly jó,

örömmel tölt el mikor anyánk hívogat.

Az első pillanattól kezdve imád, szeret,

megtesz értünk bármit, mi csak tőle telik.

Gyakran a lehetetlenre vállalkozik? Lehet.

Sikereinkben az anyák boldogságukat lelik.

Sokszor mégsem értjük meg fáradozásukat,

úgy érezzük, hogy reánk erőltetnek dolgokat,

fel nem fogjuk mindennapi álmodozásukat,

holott ők igyekeznek jobbá tenni a sorsunkat.

Feláldozzák magukat, ha kell, ha ez segít,

nem panaszkodnak nekünk,akkor sem ha fáj,

sokuk az irántunk való szeretetből erőt merít,

hiszi, hogy nekünk mindenből a legjobb jár.

Nem becsüljük igazán, míg el nem jön a vég,

hitetlenkedve nézzük, ahogy kihuny a „fénye”,

nagyon szerettük, el kellett volna mondani rég,

életünk végéig hiányozni fog az Ő kedves lénye.

(Ezt a versemet kedves Barátomnak, Vicnek ajánlom.)