Álmok tengere

Álmok tengere, vihar szele,

vágyak suhanása a térben,

legtöbbjük valójában mese,

s elsüllyed a hazug mélyben.

A mély varázsa oly csábító,

delejes ereje magához hív,

minden pillanata igen ámító,

a sötétben felparázslik a szív.

Az értelem magába roskad,

értelmetlenül rabigába kerül,

a lélek mélyén félőn kushad,

talán többé nem is kerül elő.

Villámként sújt le az ébredés,

a káosz marka hideg és hűvös,

újból életre kellhet a kétkedés,

a valóság fanyar, mégis bűvös.