Álmok tengere
Álmok tengere, vihar szele,
vágyak suhanása a térben,
legtöbbjük valójában mese,
s elsüllyed a hazug mélyben.
A mély varázsa oly csábító,
delejes ereje magához hív,
minden pillanata igen ámító,
a sötétben felparázslik a szív.
Az értelem magába roskad,
értelmetlenül rabigába kerül,
a lélek mélyén félőn kushad,
talán többé nem is kerül elő.
Villámként sújt le az ébredés,
a káosz marka hideg és hűvös,
újból életre kellhet a kétkedés,
a valóság fanyar, mégis bűvös.
|