Kiss Gyula versei és egyéb művei Csütörtök, 2024-05-09, 5:16 PM
Üdvözöllek Vendég | RSS
Honlap-menü

A fejezet kategóriái
versek [480]
saját verseim
prózáim [19]
Az általam írott prózai alkotások.

Kategóriák
versek [480]
saját verseim
prózáim [19]
Az általam írott prózai alkotások.

Cimkefelhő
fájdalom Remény küzdelem sors harc élet szépség nyugalom félelem állatok humor vidámság halál szomorúság betegség szeretet érzelmek vágyakozás Tél élelem szenvedés öröm Boldogság harag kegyetlenség gyűlölet hazugság csalódás álmok Tavasz érzések emlékek Virágok vágy Lélek Ősz bánat jövő érzés Béke elnyomás Csata szerelem érzelem Tűz pusztulás ember karácsony álom Szabadság történelem sötétség ünnep izgalom Krimi rejtély vágyak Mese kapzsiság Nap kín Gondolatok igazság család járvány világ változás igazságtalanság munka nehézségek hibák szív Haza magyar bizalom hőség háború föld Magyarok este nép emlék vég nehézség butaság vírus múlt gyilkolás valóság gyász elmúlás Becsület teher idő vihar gonosz Sötét fény gondok lelkek

Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

Főoldal » 2020 » Március » 21 » Állati történet
12:40 PM
Állati történet

Image result for sivár bolygó

 

 

 

Állati történet

 

Egykor volt egy gyönyörű bolygó,

melyet különleges élővilág lakott,

mindnek megvolt a maga területe,

határt számukra a természet szabott.

 

Tiszteletben tartották eme határokat,

napi küzdelmeiket azon belül vívták,

jól éltek, volt vizük, élelmük bőven,

egymást ok nélkül sohasem nyírták.

 

Ám akadt egy faj a sötét odú mélyén,

mely magát mindnél különbnek vélte,

igényt tartott e különleges bolygóra,

az életét eltitkolva, rejtőzködve élte.

 

Sokáig vártak, s egyszer eljött az idő,

sunyin támadást intéztek a többi ellen,

vírussal megfertőzték az élőhelyeket,

vigyáztak, hogy nekik félni ne kelljen.

 

Elindult a hanyatlás, a pusztulás árja,

rohamosan nőtt a fertőzöttek serege,

az állatok türelme fogyott, szenvedtek,

biz nem visszafordítható az idő kereke.

 

Bolygójuk már soha nem lett a régi,

alig lézengett földjükön egy-egy lény,

minden helyén csupán hamu maradt,

soha nem tért vissza a jólét és a fény.

 

Kategória: versek | Megtekintések száma: 237 | Hozzáadta:: vez | Címkék (kulcsszavak): bolygó, halál, háború, pusztulás, szenvedés, idő, pusztítás, élet, sors | Helyezés: 0.0/0
Számológép

Évszakok

Cimkék 3D felhője

Keresés

Naptár
«  Március 2020  »
HKSzeCsPSzoV
      1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031

Mentett bejegyzések

Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Online Munkaasztal
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala

  • Copyright MyCorp © 2024